Koós János
1937-2019

Kb. 1 hónapja beszéltem utoljára a Janival, az idei árakat egyeztettük...

Jókedvű volt, ám egy kicsit köszörült a hangja, de nem panaszkodott semmire... Jófej volt és mindig a bohém arcát mutatta a világ felé. Korrekt volt, és profi: nem mondott le fellépést, nem nyavalygott, hogy beteg, nem keresett kifogásokat, sosem késett el fellépésről, inkább már előtte egy órával ott volt a helyszínen, s ha netán előfordult valamilyen technikai hiba, nem bántott sose senkit, csak Murphyt vagy a technika ördögét emlegette, s tisztelettudón kért, sosem követelt.

Nagyon tudott bánni a közönséggel, a szervezőkkel, a technikai stábbal, mindig alkalmazkodott a helyszíni adottságokhoz és lehetőségekhez. Nem voltak sztárallűrjei. Mindig úriember volt, és közben folyamatosan dőlt belőle a spontán humor, miközben csinálta a grimaszokat! :) Színész-parodista is volt, nemcsak táncdalénekes. :)

Legnagyobb slágerei: Kislány a zongoránál, Micsoda nagyszerű dolog, Sír a telefon, A szívem egy vándorcigány, Nem vagyok teljesen őrült, Mondjátok meg Máriának, és a Macskaduett Hofival...

Sok-sok éven keresztül együtt lépett fel állandó kísérőzenészeivel, Havasy Viktor zongorista-zeneszerzővel és Bánky Péter dobossal, a nagy mókamesterrel.

Ahogy velük, úgy most már Hofi Gézával, Payer Öcsivel, Aradszky Lacival is együtt szerepelnek az égi közönség előtt, éneklik a ma már örökzöldnek számító legnagyobb magyar slágereket, valamint Lacival együtt szurkolnak a Fradinak Odaföntről.

Jani! Hiányozni fogsz a közönségnek, mindannyiunknak, ám dalaid tovább éltetnek! Köszönök, köszönünk mindent! :)

Isten Veled, Jani, nyugodjál békében!